Sziasztok!

Arról a tényről, hogy Will Smith behúzott Chris Rocknak nem tudok nem tudni, a csapból is ez folyik. Viszont egyetlen Oscar díjast sem tudnék most megnevezni. Nyilván ez utóbbihoz az is kell, hogy különösen nem is érdekel, de ez ugyanúgy igaz részemről Will Smithre is , a többi már a média.

Érdekes beszélgetést folytattunk férjemmel. Én első érzésre Will Smith pártjára álltam mondván, hát milyen igazságtalanság, hogy annak a viselkedése kerül bírálás alá, aki a sértett. Max említés szintjén elhangzik, hogy ja, lehet nem jófejség egy beteg nő külsején viccelődni, de Will Smith-től elvárás, hogy sértve is higgadt maradjon, és mivel nem sikerült neki, bírálja a világ...

Férjem nem teljesen volt más állásponton, de azért arra felhívta a figyelmem, hogy egy Oscar gálán erőszakkal megoldani bármit mindenképp nagyon káros. És igaza van. Na de ugyanezen az Oscar gálán nyilvánosan egy beteg nő kárára viccelődni, az rendben van? Az milyen üzenetet hordoz? Csak nem tudok elmenni a történtek mellett szó nélkül, mert én úgy érzem, a történtek és a reakciók nagyon jól megmutatják a jelenlegi nagyon téves világnézetet. Legalábbis ahogy én tapasztalom.

Ugye a szorongás kapcsán, sokszor hangsúlyozom, hogy a lelki egészségünk pont ugyanannyira fontos, mint a fizikális. Ezt még én is tanulom, de tudom, hogy igaz. Amikor először felmerült bennem, hogy a szorongásom számos forrása gyerekkorra vezethető vissza, azért nem tudtam biztos lenni magamban, mert ha visszanézek a gyerekkoromra, nem látszik tisztán, ha nem tudom, mit nézzek. Szerettek, szeretnek a szüleim. Sportolhattam, zenélhettem, utaztunk... A szüleim mindig a legjobbat akarták, akarják nekem. De ha már kicsit benézünk a színfalak mögé, hogy milyen eszközökkel próbáltak az általuk vélt legjobb úton terelgetni engem, akkor azért nem feltétlen olyan derűs a helyzet. Nem vertek, de lelkileg sokat sérültem. 34 éves vagyok, huszon éves korom óta kínlódok a szorongással, küzdök, hogy egyszer majd szeressek élni. Mert ezek a napok, ahol reggeltől estig harcolok a szorongással, majd alvás és kezdődik elölről, ezeket nehéz szeretni. Persze vannak vidám időszakok, de teljesen felszabadult egyelőre még nem sok. És látom, hogy másoknak ugyanazok a helyzetek nem okoznak streszt, vagy nem annyit, látom, hogy lehetne másképp működni. Na de most magamról csak azért írok, mert egy tökéletes példája vagyok annak, hogy a lelki sérülések mit okoznak .

Visszakanyarodva, hőseinkhez, olvastam egy olyan megközelítést is, hogy az egész csak meg volt játszva, marketing fogás.. Nyilván, hogy ez igaze, én innen a budapesti lakásomból sosem fogom megtudni. De ha igaz, szerintem az mindennek a legalja. Mert a média szereplőknek gondolniuk kell a felelősségükre, hogy vannak rajongóik. Vannak rajongók, akik most megerősítést kaptak, hogy a másiknak beszólni vagy behúzni az oké. Egyik sem az. Viszont ha nem megjátszott volt, én továbbra is kevésbé tudok Will Smithre haragudni. Chris Rockon el vagyok képedve, ezt hogy gondolta??? Ilyet nem szabad csinálni a másik emberrel. Pláne, ha a betegsége miatt kopasz, nem csak úgy frizurát váltott. Olyanért nem bántjuk a másikat, amiről nem tehet. Értem? Erre nincs mentség. És akkor a pofon rész. Számomra sokkal jobb üzenete van, mintha nem reagál és nem áll ki a feleségéért. Persze azzal egyetértek, hogy elegánsabb lett volna nem visszaütni, és szóban helyre rakni. Will Smith karrierjének és hírnevének is az lett volna a jobb. Szerintetek, nem tett volna így, ha képes rá? Ennyi tellett tőle, de őszintén melyikőnktől telne több ugyanebben a helyzetben? Maradva állításomnál, hogy a szóbeli sérelem ugyanolyan káros, mint a fizikális, Chris Rock ütött először. Csak az fel sem tűnt a világnak, mert ennyire elnézzük a szóbeli bántalmazást és nem látjuk jól annak súlyát.

Figyeljünk, vigyázzunk egymásra!

A szó veszélyes fegyver és van aki fegyvertelen!
https://www.youtube.com/watch?v=lZnZHMWLzek