Sziasztok!

Korábbi bejegyzésemben tettem már említést róla, hogy küzdök mentális kihívásokkal. Betegségekkel? Most ebben a témában osztanám meg Veletek pár gondolatomat.
Szorongásos depresszióra hajlamos vagyok. Voltak már rosszabb, jobb időszakok,hosszabban, rövidebben.
Épp megint egy mély gödörből  igyekszem felfele.

Bár ez nagyon megnehezíti az életemet, sokat tanulok, tapasztalok is közben.Miközben úgy érzem, hogy egyedül vagyok a világon; gyengének, elveszettnek és értéktelennek érzem magam.

És kérlek, figyelj pontosan a szavaimra:
ÉRZEM MAGAM
Tudom, hogy nem vagyok értéktelen, mert ha belegondolok logikusan, látok értékeket magamban. De amikor a szorongó a gödör mélyén van, ott ő nem gondolkodik, nincs logika, ott érez!
Ha ezt a szorongó tudatosítja magában, ad magának egy kapaszkodót. Tudom magam emlékeztetni, hogy a gondolataim sötétebbek, mint a valóság. Persze, mikor bent egy kis „hang” magabiztosan állítja az ellenkezőjét, Te meg amúgy is gyenge vagy, nehéz meggyőzni önmagad, de nem szabad feladni!
A környezetnek pedig azért hasznos a ÉRZÉS kifejezés pontos  értése, és az ismeret használata, mert így talán könnyebben tudnak segíteni. Mert meggyőzéssel, észérvekkel nem fogunk semmire sem jutni. Bár segíteni nagyon nehéz rajtam, rajtunk azt hiszem. Nyilván nem véletlen kerül a pszichológus annyiba, amennyibe. :D
De pont ezért szerintem már az is hasznos, ha tudja a környezetünk, hogy mivel NEM segít.
Nekem legalábbis  iszonyú fojtogató érzést tud okozni, amikor valaki segíteni szeretne, de véletlenül, csak tovább triggerel... Én meg ott állok, amúgy is a legrosszabb, leggyengébb, legfeszültebb passzomba, és még próbára tesznek. Próbára tesznek, mert fel tudnék robbanni, hogy miért erőlteti a segítséget, ha nem tud. Mert a másik ilyenkor hálát vár, nem tehetem meg vele, hogy kiadjam a feszültséget, amit ugyan véletlenül, de valósan gerjesztett bennem. Ha mégis megtörténik, a másik fél vagy megbántódik vagy csak áll értetlenül, hogy most ezt miért kapta? Bennem pedig a feszültség csak nő, de már partneréül szegődik a lelkifurdalás is, hisz az eszem nyilván tudja, hogy a másiknak nem voltak bántó szándékai, sőt.
A valóság az, hogy ha nem jól segítesz, csakis még feszültebbé tudsz tenni. Lássuk be, nem egyszerű a feladat, igen kockázatos.

Ráadásul az is velem változik, hogy mikor mi segít. Eleinte barátokkal kilelkiztem. Együtt elemeztük, hogy ki bántott épp és mivel, hogy padlón vagyok. Akkoriban igényeltem, hogy keressenek, beszéljük át. Hozzáteszem, akkoriban még vajmi keveset tudtam a saját problémámról is. Azóta évek teltek el, több év terápiával, már jobban értem magam, jobban értem mi a probléma. Ami jó. Másrészről  egészen más segítség kell ahhoz, hogy „összevesztem Anyámmal, mindjárt felrobbanok”, vagy „még mindig nincs elég magabiztosságom kiállni magamért, haragszom a világra, hogy nincs rám tekintettel és szörnyű csalódás megtapasztalni, hogy még mindig nem vagyok elég erős, hogy érvényesíteni tudjam a saját érdekeimet”- Lássuk be, az utóbbi probléma jelentősen mélyebb, összetettebb.

Anyával mindig is sokat veszekedtünk, ami megviselt, azért egy jó példa. Találkoztam a barátaimmal, elmeséltem, hogy mi történt, kipanaszkodtam, magam, és megkönnyebbültem. Elmúlt a haragom, és az életem vígan ment tovább tudatlan mivoltában.
De azóta elköltöztem otthonról. Ha akarnám, megtehetném, hogy teljesen elszigeteljem magam bárkitől, aki bánt. Mégsem múltak el a padlóra kerülések. 20 évesen, mit sem tudva külső tényezőkre fogtam, ha kibuktam. De idősödve a körülményeimet igyekszem a saját tetszésem szerint kialakítani, mégis visszatér a szorongás. Akkor mindent csak nem fejtettünk meg szeretett barátaimmal miközben vigasztaltak aktuális sérelmeim miatt.
Ezt belátva fordultam végül szakemberhez. 3 évig jártam (először), ezalatt sokat haladtunk és fejlődtem. Ezzel együtt azt is megtanultam, hogy magamon való munkával tudok változtatni azon, hogy élek meg helyzeteket. Az élet folyamán lesznek akik csalódást okoznak, bántanak, igazságtalanok, figyelmetlenek veled, ezt nem tudod elkerülni. De az, hogy ez Téged, hogy érint, mi küld padlóra, az rajtad múlik. Azon, hogy mennyire van rend a fejedben úgymond.
Viszont ezáltal a régi bevált segítő eszközök a barátoktól nem segítenek már. Mert most mondjuk, tényszerűen azért kerültem a gödör aljára, mert igazságtalanság ért volt munkahelyemen. Természetesen ez bárkinek rosszul esne, de, hogy mennyire és mit hoz ki belőle, az már nem ilyen egyforma. A nem várt igazságtalanság indította be a gépezetet, de az már az én személyiségem, hogy ettől újra értéktelen, jelentéktelen semminek éreztem magam. A barátok a korábbi rutint alkalmazva vigasztalnának, hogy majd találok jobb munkát. Megerősítenek, hogy igazam van, hogy rosszul esett. Viszont az a nagy helyzet, hogy az eszem ezt mind tudja is. Ha valóban ennyi lenne a bajom egy jó dühöngés után meg kéne könnyebbüljek rövid időn belül. Nem az eszemet  kell megvigasztalni. Sőt engem nem is megvigasztalni kell. Meggyőzni róla, hogy értékes vagyok, hogy számítok. Na ez viszont nem egyik napról a másikra fog történni.  Sőt nem is meggyőzni kell, megtanítani. Mert ez nem úgy működik ám, hogy ma elmondod nekem, én meg holnap felelek, mint a suliban; ha vissza tudom mondani, akkor megtanultam. Én minden nap elmondom magamnak ezeket, így a régi énemhez képest már sokkal-sokkal kevésbé érzem magam értéktelennek. De azért, ha valaki azt mondja Neked, hogy csak kicsit érzi magát értéktelennek, az még mindig nem egy egészséges önkép. Szóval bőven van még hova. Tudom.

Ezt azt hiszem, most egész érthetően le tudtam vezetni. Most. Kb. egy hónapnyi mély depresszió után.. A gödörből kijönni meg kell tanulni egyedül, mert ha nem olyan a környezeted aki érzékeny erre a problémára és tud és akar is segíteni, akkor bizony, ha egyedül nem találod a kiutat, maradsz a gödrödben. 
Én már kifele nézek a sajátomból.
De amikor legjobban vágyod a segítséget, akkor nem látsz ilyen józanul. Akkor csak a sötétség vesz körül és talán egy végtelen szomorúság. A barát ekkor akar segíteni. És erre írtam fentebb, hogy nagyon nehéz jól segíteni, ha pedig nem úgy sikerül, akkor akár többet árthatsz mint használsz. És nagy bölcsesség  „A szándék a fontos!”, de jelen esetben nem alkalmazható. Azt hiszem általában átlag feletti a megértő készségem, de ott a gödör alján én kérem a megértést. Nem véletlen nem kereslek. Érzem, hogy nem tudom kontrollálni magam, az agyam tudja, hogy az érzelmeim irracionálisak,de a szabályozásukig össze kell szedjem az erőmet. Persze, ha van érzéked a pszichológiához, ha mindaz amit írok valamennyire megérthető számodra, akkor minden segítséggel könnyebb. De, ha nem tudod, hogy tedd, egyáltalán nem baj, ha megtartva a távolságot megvárod, hogy összeszedjem magam. Sőt! Én magam sem szeretek megbántani senkit. Ha távolságtartásoddal elkerülhető, hogy valamiért kibukjak Rád, és utána nem kell még az ezt kísérő lelkifurdalásomat is feldolgoznom, azzal máris segítesz.

Nem elvárható senkitől, hogy értse ezt a problémát. De miközben a klímaszorongás jelensége egyre gyakoribb, nyakunkba kaptuk a Covid-ot, a napokban megfejelve szomszéd országok háborújával, egyre többeknek lehet, van, lesz szüksége ilyen téren a megértésre, segítségre!
Tájékozódj a témában!
Én sem csak magam miatt írok erről. De ha a gödörben vagy, ezeket a sorokat olvasva talán érzed, hogy nem vagy egyedül. Ha pedig sosem szorongtál, de a környezetedben látsz valakit, aki mentális probléma jeleit mutatja, talán így jobban érted, mi történik.
Én magam minden gödörbe pottyanás után vonok le tanulságokat. Ha választhatnék, nem bánnám, ha más elmeséléséből tanulhatnám meg ezeket a leckéket. Hátha más tud belőlem tanulni!
Facebookon a Mélylevegő Project oldalát javaslom mindenkinek.
https://www.facebook.com/melylevegoprojekt
Szerintem nagyon érthetően, egyszerűen ír a témában, engem sokszor megerősít, de vannak kimondottan olyan posztjaik is, amik a mentális problémával élők környezetéhez szólnak. Mert tudjuk jól: mentális problémával együtt élni nagyon nehéz, de semmivel sem könnyebb annak sem, aki együtt él azzal, aki szenved ezektől a problémáktól.
Vigyázzunk magunkra és egymásra! <3
Zárásul 2 üzenetet hagynék itt az emlegetett Mélylevegő Project oldaláról. Nekem mostanában ezek nagyon jól jöttek: