Sziasztok!

Így karantén idején ugye legtöbbünknek felszabadult egy csomó ideje ellentétben a mozgásterével, ami ideális esetben leszűkült otthonainkra. Mindenkinek a sajátjára, csak hogy ne legyen félreérthető! :)  Az internet azonnali reakcióként kezdte ontani az ötleteket azok számára, akiket a karantén megfosztott azoktól a tevékenységektől, amikkel eddig szokták volt kitölteni a napjaikat. Soroljam?
Nézz filmeket! A Netflix és HBO GO idejében mindenkinek ki kell tudnia bírni, hogy megüljön a fenekén.
Tanulj valami újat! Online jóga, tánc órák, mindenféle testmozgás… a  Zoom programról pl én eddig még sosem hallottam, mostanra a legnépszerűbb felületnek tűnik számomra  azok részéről, akik valami célból szeretnének egy közösségi teret létre hozni az éteren keresztül legalább.
Lehet nyelveket tanulni skype-on át;  de kihívásokból sem láttam még ennyit és ilyen aktív részvételi számmal social médiában: van aki hagymát eszik, van aki táncol, van aki kézen állva lehúzza magáról a melegítőnadrágot, van aki fiatalkori képet posztol… Mindenki megtalálhatja a saját érdeklődésének és képességeinek a megfelelőt, akit szórakoztat ez a fajta időtöltés.
Akik pedig olyan oldschoolban tolják, hogy elektromos eszközök nélkül szeretik lefoglalni magukat, azoknak most jut idő sütésre, főzésre, varrásra, horgolásra, olvasásra…

Biztos vagyok benne, hogy a fentebbi sorokkal mostanra senkinek nem adtam sosem hallott tanácsot, az elmúlt hónapban ez folyik a csapból is:
- valós vagy torzított statisztikák a koronás betegekről
- aktuális betartandó szabályozások ebben a rendkívüli időszakban
-és hogy #maradjotthon és mit kezdj magaddal, amíg ezt teszed

Ahogy mindenki másnak, nekem is felborította megszokott kis életemet a vírus. Mivel a vendéglátásban dolgozom… vagyis dolgoztam.. vagyis dolgoznék... Így nekem a munkahelyem is bezárt nagyjából egy időben a kijárási korlátozás bevezetésével, szóval március közepe óta másom sincs, mint szabadidő. Hétfőtől vasárnapig 0-24ben. Bizonytalan ideig…
De az ember nem feltétlen tudja kellemesen vagy hasznosan tölteni a világ összes idejét sem, ha bénítja a szorongás a bizonytalanságtól, kilátástalanságtól. Én legalábbis ilyen típusú vagyok. Szóval hasonlóan másokhoz, azt hiszem, én is csak keresem a kapaszkodókat, amik segítenek újra talpra állni, most hogy a covid 19 kihúzta a talajt a talpunk alól.
Szemben a fentebb felsorolt népszerű szabadidős tevékenységekkel, azt, hogy írással tölthetném az időt csupán egyetlen ismerős javasolta, mégis ez megadta a kezdő lökést ehhez a valamihez, aminek a sorait éppen olvassátok. :) Nyilván kellett ehhez egy belső motiváció is. Azt már észrevettem magamon, hogy szeretek írni. De az önbizalom – és időhiány kombinációjának köszönhetően ez idáig az ilyen irányú érdeklődésem kifulladt néhány facebook posztban. Nos időből „bizonytalan ideig” nincs hiányom, szóval megpróbálkozom ezzel az írással.

Hogy miről? Azt hiszem semmi különlegesről. Véleményem szerint semmilyen területen nincsen jelenleg kiemelkedő tudásom, szóval nem tőlem fogjátok olvasni a tutit semmilyen témában.
Tanulok magamról, a világról, „az élet értelméről” miközben élek és tapasztalok. Biztos minden téren lesz, aki már nálam ügyesebb és olyan is, akinek esetleg mondhatok újat.

És akkor nézzük, kinek a gondolatait is követhetitek:
Az elmúlt két évben pszichológushoz jártam. A vele való közös munka elején többek között jellemző volt rám, hogy mindig a rosszra, a hibáimra koncentráltam és azon keresztül alkottam képet saját magamról. Ez által jutottam el oda, hogy már teljesen értéktelennek és mindenkinél kevesebbnek éreztem magam. Akkor mutatott rá, a pszichológusom arra, hogy egy ember személyiségének mennyi aspektusa van. Szóval ez alapján valahogy ez vagyok én:

Egy pöttyös labda, tele sok féle pöttyel, ami meghatároz. Mint mondottam volt, szakember segítségével már évek óta foglalkozom azzal, hogy egyre jobban megértsem magam. Nem gondolom, hogy a végére értem volna ennek az útnak, nem véletlen kerültek a labdára kitöltetlen pöttyök is.
Egy majdnem 33 éves budapesti nő gépeli ezeket a sorokat.
Elvált szülők leánya; 5 testvérből a legidősebb; szereti a férjét,a barátait, a zenét, a táncot, a cicáját... A férjével együtt új emberek és kapcsolatok is részese lettek az életének.
A klímaválság tudatában a környezettudatosságot elengedhetetlennek gondolja.
Legjobb igyekezete ellenére is mentális sérülései újra és újra megnehezítik, hogy úgy tartsa kézben az életét, ahogy azt szeretné, de nem adja fel!  
Időnként már-már kényszeres segítőkészsége is egyszerre áldás és átok, főleg a vendéglátásban dolgozva. :) Nem gondolom, sosem gondoltam, hogy hivatásom lenne a vendéglátás.  Ettől függetlenül  tény, hogy benne ragadtam immáron több mint egy évtizede. Annak ténye mellett, hogy egészséges mentális állapottal ennyi idő alatt már rég megtalálhattam volna az én utam, sőt karriert építhettem volna; ha már így alakult, nagyon sokat tanultam az emberekről úgy általában, ami azt gondolom, segít egy tisztább képet kapni a világról azokhoz képest, akik az életvitelüknek köszönhetően kb ugyanolyan közegben mozognak, vagy legalábbis hasonló kultúrájú,anyagi helyzetű, taníttatású emberek vannak körülöttük, és ez alapján alkotnak általános véleményt az egész emberiségről.
Végül a humorérzéke is határozottan a személyisége egy hangsúlyos alkotóeleme.  Van, aki érti a poénjaimat, van aki nem. Ha nem, akkor sem a másik felet szoktam hibásnak látni, hisz sokszor saját férjem sem tudja eldönteni, hogy ironizálok vagy komolyan gondolom, amit épp mondok. :) Ezért igyekszem is egy újonnan jött személlyel szemben visszafogni ezt az oldalamat, amíg meg nem ismer. A probléma akkor üti fel a fejét, ha egyből kimondottan szimpatikus lesz nekem egy frissen megismert illető, mert akkor néha túl gyorsan engedem ki a gyeplőt saját magamon, utána meg magyarázkodhatom, mert nem ért…   :) Egy biztos, ha szemtől szembe szívom a véred, tudd, hogy ez a szimpátiám –talán furcsa- kifejezése, nem bántó szándék. :)

Hát üdv az én kis tisztuló káoszomban! :)
 Az írás célja első sorban saját fejlődésem segítése. Viszont hiszem, hogy ha a tőlem telhető legjobban csinálom a dolgaimat, úgy nincs okom szégyenre, ennek megerősítéséért is teszem bárki számára elérhetővé gondolataimat. Az meg majd út közben kiderül, hogy kíváncsi-e más is minderre! :)