Sziasztok!

Az előző bejegyzésemben már elkezdtem róla írni, hogy én a konfliktusok fő forrását a félreértésekben látom.
Miért? Ki fogok rá térni, de most még úgy érzem visszábbról kell magyaráznom magam, különben kevesebben fogják tudni nyitottan olvasni a soraimat.
Egy másik MIÉRTre válaszolnék előbb. Mert újabb tévedésemet véltem felfedezni. 
Az előző blogbejegyzésem megírásakor valóban azt gondoltam, hogy azzal, amit leírtam, mindenki számára logikus és érthető érvekkel támasztottam alá, MIÉRT írok. Pedig dehogy! :D
Amikor megpróbáltam kívülálló szemszögéből olvasni a soraimat rájöttem, hogy nem biztos, hogy mindenki ért. Attól még, hogy lelkileg nagy küzdelmeken mentem keresztül, MIÉRT akarom én ezt mindenkivel megosztani? Nincs kinek panaszkodjam? Azt hiszem, ez mindenkit érdekel? Rá szeretném erőltetni másokra a saját „élet-taktikáimat”?

Nem! :D

A közelmúltban az első nap, amikor tényleg felismertem, hogy „wow, jól vagyok!” leírhatatlan érzés volt! A végére összeállt az egész, eddig számomra teljesen érthetetlen, életem. Megtaláltam a használati útmutatót az ÉLETHEZ. Így érzem legalábbis. :) Efféle hatalmas felfedezések közepett a legjobban kínzó felismerés az volt bennem, hogy basszus, ha tudom, hogy ezt az élet dolgot így kell csinálni már korábban, hát mennyivel könnyebb dolgom lett volna eddig!
Szóval, egy részről azért osztom meg saját, lassú gyógyulás folyamatom sikereit és kudarcait, hogy hátha más is született úgy, hogy ezt a használati útmutatót nem táplálták belé, és hasznára válhatnak soraim. Azt írom, hogy hátha, de tudom, hogy sokan küzdenek hasonló problémákkal. Nagyon nehéz! <3 Ha csak egy embernek tudok könnyíteni a küzdelmein, számomra már megérte!
Másrészt magam is megtapasztaltam, hogy a szorongás milyen magányossá tud tenni. Akár vannak körülötted emberek, akár nincsenek ugyanúgy tudjuk magunkat egyedül érezni. Szóval ha a tanácsaim nem is tetszenek, de annyit tudnak adni valakinek a soraim, hogy tudatosul benne, hogy nincs egyedül a küzdelmében, szintén volt értelme. Nekem egy dalból érkezett ez a felismerés, fantasztikusan felszabadító érzés volt, de majd erről is később! ;)
Harmadrészt, annyian szorongunk, hogy már nem sokan zárhatják ki ezt a problémát teljesen az életükből. Hisz ha ő maga nem is szorong, kb elkerülhetetlen, hogy ne kerüljön kapcsolatba sérült emberrel. Ilyen szempontból is érdekes lehet. Hogy a másikat jobban megértsd.

Az elmúlt évben kezdtem el olvasni pszichológia témában, szóval ne számítsatok tőlem túl bölcs sorokra. Nincs diplomám ebben a szakmában (se:D), de mivel egész eddigi életemben NEM ÉRTETTEM miért nem passzolok sehova, ezért sokat figyeltem. Lassan 35 éve. Magamat és másokat is. Most az elmúlt félévben jutottam el egy olyan pszichiáterhez, aki segítségével már a gyógyulásom vége felé tartok, és a tőle kapott szakmai segítséggel merem hinni, hogy olyan tudás állt össze bennem, amivel nagyon sokaknak segíthetek, ha megosztom velük.
Most olvasom Sarah Wilson: ÉLET szorongás és pánik nélkül című könyvét. Ő is saját küzdelmein keresztül próbál tanácsokkal szolgálni, nekünk, többi küzdőnek. Had idézzek itt belőle egy pici részletet:
„Bár elismerem, vannak, akik képesek zajkizáró fejhallgatót hordani. És én hetente körülbelül háromszor irigylem is tőlük ezt az édes rátermettséget.
Született Élettehetségeknek hívom őket. Egyébként egészen új kutatások azt mutatják, hogy húsz százalékunk (én személyesen persze nem) így születik – biológiailag immunis a szorongásra. Kiderült, hogy olyan szerencsés génmutációval vannak megáldva, amitől sokkal több anandamidot termelnek – ez az úgynevezett boldogságmolekula, melynek a hatása a marihuánáéhoz hasonlít. Ami megmagyarázza, hogy néhányan miért képtelenek időben odaérni bárhova.”
Hát agyam eldobom, hogy lehet betépve is születni! Az micsoda helyzeti előny! :D :D :D

Mindezek alapján nem kérem, hogy higgy nekem, ismerem a bizalmatlanság érzését, én is éltem, sőt jelenleg is küzdök még a leküzdésével. Semmi okod nincs elhinni, hogy én bármit jobban tudhatok bárkinél! Csak annyira kérlek, hogy ha érdekel a téma, nyitottan olvasd és csak gondolj bele, abba amit olvasol!

Köszönettel,
egy Élettehetségtelen <3