Sziasztok!

A szorongás mostanra beférkőzött mindenki életébe. Ezt nem úgy értem, hogy mindenki szenved tőle, de már annyian vagyunk mi, szorongók, hogy kikerülhetetlen a probléma. Hisz tudjuk, hogy ez a probléma nem csak az egyén, de a környezete életét is megkeseríti.
Beszélünk róla, valami fogalma mostanra szerintem mindenkinek van témáról.
De folyton a félreértések jelentőségét hangsúlyoznám, szeretném, ha kicsit jobban megnéznénk, hogy a köznyelvben mennyire tudjuk pontosan, hogy miről beszélünk, avagy mennyire tudjuk magunkat pontosan kifejezni!

Csak felsorolok szavakat:
TRAUMA
SZORONGÁS
FÉLELEM
PROBLÉMA
GOND
BAJ
KÜZDELEM
DEPRESSZIÓ

Ezek szerintetek mindenkinek ugyanazt jelentik? Elég jó lenne tisztázni, most hogy már ennyi embert érint kisebb vagy nagyobb mentális probléma.
Vagyis amúgy nagyon érdekes az emberek véleménye. Van, aki szerint mindenki szorong. Van, aki szerint szükség van a szorongásra. Aki pedig nem tudja elhagyni a szorongástól a lakását, az kizárt hogy szükségesnek érezné ezt az érzés. Egyikőnk hetekig nem tud kibújni az ágyából a depressziótól, a másik meg vígasztalónak szánva megosztja, hogy tegnap rossz hírt kaptam a tesómtól, én is bedepiztem, tudom, mit érzel... Biztos?
Többen vagyunk akik nem szeretünk telefonálni. Szorongunk tőle. De amíg egyikőnk, amikor csörög a telefon, egy döntéssel felül tudja írni a szorongását, és felveszi; a másikat van, hogy hetekig nem lehet elérni ugyanebből a problémából kifolyólag.

Mit nevezünk traumának? Ez is mindenkinek más.

Ha valaki elkezd önmagán dolgozni, akkor kapja a tanácsokat:
Menj szembe a félelmeiddel!
Küzdd le a szorongásaidat!
Mintha szinonímák lennének. Pedig van az, aki fél a póktól, ezért ha talál a szobában, sikít egy nagyot. A másik meg inkább nem eszik egész nap,mert fél ajtót nyitni az ételfutárnak is.

És akkor azokat mennyire tudjuk, hogy mi a transzgenerációs trauma, mikor beszélünk személyiség torzulásról, hogy azoknak az alfajaiba bele se menjünk: ADHD, OCD, skizofrénia stb stb ?
És van aki a szorongásán szorong, más néven önszorongó.
A személyiségtorzulás pedig kialakulhat trauma, stressz által, de lehet veleszületett is.

Van aki nem is tudja magáról, olyan mélyre vannak benne ásva sérelmek. A másik pedig kap egy diagnózist és az önmaga elfogadását úgy éli meg, hogy elfogadja az állapotát és felhagy a fejlődéssel, az önmagán való dolgozással. Akik szégyenlik gyengeségeiket, megpróbálják eljátszani az egészségest. Meg persze vannak az egészségesek is páran. És persze sokan vagyunk a belső munka útján valamelyik szakaszban, haladva előre, ki hol.
Na és akkor fejtsd meg magad, meg merd hinni, hogy érted a másikat!

Amire én itt fel szeretném hívni a figyelmet, hogy az a meglátásom, hogy sokan nem tudjuk megtalálni a pontos kifejezéseket az érzéseinkre. és ez eléggé megnehezíti a mentális egészség területén a tisztán látást.
Mert egyikőnk így érti a szorongást, a másik úgy. És így tovább, nem sorolom fel újra az összes példát.
Csomóan nem is szólnak a problémáikról, de még aki de, azt is könnyen félreértik. és alul becsülik vagy épp túl aggódják a problémáját.

A lelki problémáknál, amik fizikális betegségekhez, öncsonkításhoz, öngyilkossághoz stb vezethetnek, ezt elég kockázatos veszélyforrásnak látom.
Akkor tűnt fel, miközben a magamon való munka során csomószor nem találtam az érzéseimre más kifejezést, mint a szorongást. Pedig egyszer csak leküzdhető félelemnek éreztem, máskor pedig lebénított és bezárt a lakásba. Tök nem ugyanaz.

És honnan tudná ezek közül mi mit jelent, aki nem tanulta, soha nem volt személyesen köze ilyen problémához? Akár, ha a másiknak közöljük, hogy szorongunk, hogy OCD-sek, ADHD-sok vagyunk stb, ne számítsunk rá, hogy a másik érti is, hogy az mivel jár. Még ha a másik azt is hiszi. Mert ez is egy nagy veszély. Mivel még elég zavaros a köztudatban ez a mentális egészség téma, simán lehet, hogy hallott már a dologról, ismeri két tünetét és akkor azt hiszi, tudja is miről van szó.
De sokan maguk érzéseit sem tudják értelmezni.
A mai emberek nem tudnak az érzéseikről beszélni. Sokan legalábbis. Nem tanította meg nekünk senki.

És minden egyes félreértés lehet veszélyes, nehezíthet meg egy amúgy is küzdelmes életet.
Szóval az érzéseink kifejezéseinél mindennél fontosabbnak érzem a pontos szavak használatát!
Legközelebbi bejegyzésemhez kikeresek pár gyakoribb definíciót, hogy tuti jól fejezzem ki magam a továbbiakban. Persze csak abban a mélységben, ahol eddig én tartok a pszichológia megértésében!

Mindenesetre én ebben látom az egyik okát, hogy a szorongás mára láthatatlanul világjárvány lett. Nagyon keveset tudunk róla és nem tudjuk mekkora jelentőséget kéne neki tulajdonítani!

Vegyük komolyan ezt a problémát, és vigyázzunk magunkra és egymásra!